Napirend napirend napirend

Mazsola születésével tagja lettem a kismamák népes táborának, kicsit olyan érzés volt mintha egy másik országba költöztem volna, ahol nagyjából minden ugyanúgy és egyáltalán nem úgy zajlik. 

Az egyik legnagyobb megdöbbenés abból fakadt, hogy mennyire megosztja a kismamák közösségét ez a kérdés, mármint a napirend.

Úgy érzem nem nagyon létezik arany közép út  valaki vagy betartja, vagy pedig az „ahogy esik úgy puffan” elvet vallja.  Sok tényező befolyásolhatja a döntésünket pl. bennünket hogy neveltek, mi is ezt szeretnénk e átadni vagy éppen az ellenkezőjét, számít a mi habitusunk, tűrőképességünk, és persze gyermekünk személyisége.

A mi napirendünket az első 3 hónapban Mazsola alakította ki attól a perctől kezdve, hogy hazaérkeztünk a kórházból. Svájci óra szerint működött 3 órás ritmusban evés, játék ( na jó szóval ébrenlét), alvás ismétlődéssel, éjszaka pedig 2x kelt fel. Teljes elégedettség mindenki részéről.

Aztán a 4. hónapban valaki kicserélte a kisfiamat ( na persze csak átvitt értelemben J) nem akart aludni nappal, nem evett a megszokott időben, nyűgös, fáradt, kimerült volt ő is és én is. Persze nem meghazudtolva önmagam rendesen kétségbe estem, hogy minden felborult mi lesz most. Ekkor kaptam egy könyvet ( igen hallom amit most gondol az egyik tábor híve  könyvből neveli a gyerekét pfuu ). Igen, mégpedig a kismamák által ismert vagy hírhedt (?) könyvből ( igen a könyv címe megegyezik egy film címmel amiben  Robert Redford  „ szinte értett a lovak nyelvén”).

Ebben percre pontosan le van vezetve a baba egy napja és persze a felborult rendszertől „szürke ködben” élő anyuka elkezdi azonnal e szerint nevelni kisgyermekét és kiakad ( úgy mint én ) hogy miért nem alszik 2 és fél órát a megadott időben. Aztán amikor múlnak a ködfelhők rájön a könyv lényegére. Nem az a lényeg hogy 2 és fél órát aludjon vagy pontosan másfél órát játszon hanem a sorrend és a következetesség, hogy mi után mi következik vagyis a RENDSZER. Ami legalábbis nálunk bevált, most persze mondhatják, hogy ehhez könyv kell? Nem, valóban nem azt hiszem ez a szülőben vagy benne van és így akarja csinálni vagy nem,  a könyv csak egy kis segítséget nyújt ha elakad a szülő. Ne értsék félre nem azt mondom, hogy aki nem így csinálja az nem jól neveli a gyermekét, én csak azt írom le hogy én hogyan csinálom, és persze ez nálunk sem jön össze minden nap mert ugye jön a foga, front van, megfázik, és egy kis időre borul a rendszer.

A lényeg szerintem az egészben hogyha a sorrend ugyanaz és a gyermekünk tudja hogy mikor fogjuk letenni aludni, mikor megyünk sétálni, játszótérre akkor ez valamiféle biztonságérzetet ad és nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lesz. Nálunk ezzel a rendszerrel nagyrészt megszűntek az altatás előtti hisztik igaz minden altatás előtt rituálék vannak, nem nagy dolgok: behúzzuk a függönyt, Anya énekel egy dalt, puszi és Mazsola bebújik az ágyba, betakargatás, Anya még egy puszit dob az ajtóból és becsukja az ajtót ( kívülről ) 

Hozzá kell tennem hogy mire ez a rendszer nagyjából kialakult 2 hónap kellett, szóval ha valaki úgy dönt hogy ezt az utat választja kérem, ne gondolja hogy két nap után minden tökéletes lesz. Akár így akár más módszer alapján neveljük gyermekünket mindenképpen sok kitartást kívánok mindenki számára.

Várom Önöket legközelebb is. T.SZ. ZS.