Egyre jobban kezdett
zavarni, hogy büdös a ruhám, a bőröm, a kezem, a kocsim, mindenem. Este mikor
lefeküdtem, hallottam, hogyan sípol a tüdőm, reggelente krákogtam, állandóan
köhögtem.
Egyre inkább éreztem,
jobb lenne nekem a bűzrúd nélkül, csak még nem volt meg az erő, még nem értem
oda egészen, csak a tudatalattim jelzett állandóan.
Fejfájás, hányinger,
szédülés.
A dohányzásról való
leszokás nagyban hasonlít a fogyókúrához. Itt is fejben dől el minden, ha kell,
akkor az elején használjon mindenki nyugodtan mankót, ahogy pl. én is.
Soha életemben nem
tettem újévi fogadalmat, mert véleményem szerint az csupán arra jó, hogy
megszegjük. De január elején (2012) az első dolgom volt venni egy mankót. Ha
valaki a tapaszokban hisz, vagy a rágókban, akkor használja bátran azokat, de
vannak egyéb, ma már jól bevált módszerek is. Ilyen lehet szerintem a társaság is. Mert
ha van társam pl. a fogyókúrában, akkor jobban, könnyebben megy, mert neki is
meg akarom mutatni, neki is erőt akarok adni.
Én példát szerettem volna
mutatni azzal, hogy miután megvettem a mankómat, soha többé nem gyújtottam rá
cigarettára.
Néhány hét után
éreztem, hogy nem sípolok, nem köhögök, valahogy jobban érzem magam.
Megváltozott, jobb lett a szaglásom, pedig előtte is vadászkopó orrom volt. Az
ízeket is máshogy érzem, sokkal intenzívebben.
Nem fáj a fejem, nem
szédelgek, és nincs hányingerem.
Igenis, ha valaki le
akarja tenni a cigarettát, akkor le tudja tenni, csak el kell határozni,
felsorakoztatni mellette észérveket. Nem riogatni kell ronda fotókkal, hanem
tényekről beszélni.
Nem mondom, hogy könnyű volt, voltak olyan pillanatok, amikor nagyon rágyújtottam volna, de ahogy rágondoltam a cigarettára, fordult egyet a gyomrom. Eszembe jutott a szaga, és ez mind a mai napig nagyon zavar, pedig sose hittem, hogy ez valaha is így lesz
Már több, mint egy éve nem gyújtottam rá, és soha nem is akarok!
F.-P.-Zs..
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése