Tibor a kollégánk, és ezentúl rendszeresen fog írni az életéről, a mindennapjairól, a szklerózis multiplexszel vívott harcáról.
1994-ben diagnosztizálták nálam a sclerosis multiplex nevű
betegséget. Az
első tünetek a bal lábam gyengeségével kezdődtek, ami eleinte kis pihentetés
után „helyre állt”.
Az orvos azonnali reakciója az volt, hogy eszembe se jusson
elmenni bármilyen természetgyógyászhoz, vajákoshoz vagy alternatív módon
gyógyítóhoz.
Két napig ki voltam bukva, sírtam, összetörtem. Aztán
felkeltem, és azt mondtam: hol jön ez a betegség ahhoz, hogy ENGEM legyőzzön?
Abban a pillanatban éreztem, hogy meg fogok tenni mindent, mert ez az én
életem.
Elmentem természetgyógyászhoz, a következő években
elvégeztem az Agykontroll és a Rei-Ki I. és II. tanfolyamokat. Úgy gondolom
ezektől olyan pluszt kaptam, ami növelte az addigi pozitív felfogásomat.
Persze, ezektől nem gyógyultam meg, de biztos vagyok benne, hogy a jelenlegi
állapotom nagyban köszönhető a doktornő által „letiltott dolgoknak”. Jelenleg
egyedül élek, tehát el tudom látni magam. A nyáron volt egy kis balesetem,
azóta mankóval járok, de ez nem tart vissza semmitől.
Persze, vannak dolgok, amik nem megvalósíthatóak, de ha
nagyon őszinte akarok lenni, el kell mondanom, ezeket a bajom megléte nélkül se
csinálnám. Ilyen például a maratoni futás, falmászás, fizikai munka stb.
Az utóbbi időben jöttek az SM „hozadék bajai”, de ha a
„főbaj” nem győzhet le, ezek akkor meg pláne nem… Összegezve azt tudom mondani,
hogy kicsit átgondolva, átszervezve és odafigyelve, de teljes életet tudok
élni.
Az
életvitelemben, étkezésemben nem változtattam semmit. Lehet, hogy kellett volna
( bár a kezelőorvosom sosem mondta). De én így tudtam magamat „egészségesnek”
gondolni és elfogadni.
Azt ajánlom mindenkinek, hogy sose adja fel!!!!
L. Tibor
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése