Úgy kezdődött, hogy megérkezett Mazsola 7. foga.
Szokásához
híven előtte nyűgösség kimeríthetetlen ölelgetési vágy, nyálzás. Ehhez lassan
már hozzá is szoktam, ínyére gél, sok ölelgetés. De az egyik este 10
percenként felébredt. Egy egy ébredés még oké bemegyek hozzá cumi vissza a
szájába betakargatom, puszi és minden oké.
A harmadik 10 perc után kivettem az
ágyból mert nem a megszokott sírást hallatta. ( Nem az anya hol a cumim című
slágert sírta el).
Hosszú fürtjei arcára tapadva, teste nedves. Anya nagy
levegő: ez láz. Futás a hűtőhöz kúpért. Ezalatt folyamatos sírás ami
természetesen még ijesztőbb számomra mert Mazsola tényleg nem az a sírós fajta.
Közben azért lázmérés: 38.5. Karomban tartva másfél órát ültünk a kanapén
miközben végig azt olvastam le az arcáról, hogy: anya mi történik most, amiért
ilyen rosszul érzem magam?!
Éjfél körül már egyenletes levegővétellel, halkan szuszogott
a karomban ezért úgy gondoltam mégiscsak kényelmesebb lesz visszatenni a
kiságyába ahol forgolódhat ( normál esetben egy éjszaka alatt kb 30x forogja
körül az ágyát). Persze hogy még ez se derítsen jobb kedvre reggel ugyanabban a
pozícióban ébredt, ahogyan letettem.
Reggel ismét láz, kúp, fájdalomcsillapító ez ment egész nap.
Már a szülés után sikerült a nővéreknek ( tisztelet a kivételnek) beleverni az
anyukába, hogy mindig mindent túlaggódunk, és ez folytatódott később is.
Felrepedt Mazsola szája miközben leesett az ágyról ( igen vállalom a kritikát,
nem hagytam egyedül!! vele voltam és 1 másodperc alatt lefordult az ágyról) és
ömlött ( tényleg!!) a vér a szájából mivel nem tudtam mást elérni ezért mentőt
hívtam, ami az illetékes kórház sürgősségi osztályára vitt ahol a dr. Úr
közölte, hogy ugyan már ezzel idejönni? És hiába bizonygattam, hogy a fejére
esett és szeretném, ha megvizsgálná hogy minden rendben van e. Nagy nehezen
megtörtént, szerencsésen megúsztuk.
Ezek után már kavarogtak a gondolatok a fejemben, de a hang
erősebb volt, inkább végighallgatom az aggódó szülő monológot, de elviszem a
gyerekemet az orvoshoz: 24 órán keresztül csak kúppal ment le a láza és ha
szűnt a hatása ismét lázas lett, ez nekem azt sugallta hogy valami más is van a
háttérben nem csak a fogzás. Lesz ami lesz elindultunk.
Természetesen az időjárás is „kedvezett” nekünk, hóesés, szél
csupa jó dolgok, mindegy, odaértünk, nagy levegővétellel bemegyünk a rendelőbe
elmondom a történteket és várom a már ismert mondatokat ( bár szerencsére a mi
gyermekorvosunknál még csak az oltások miatt voltunk betegséggel kapcsolatban
nem de hát ugye az előítélet) : „Ezért idejönni?” de képzeljék: a gyerekorvos
meghallgatta, belenézett a fülébe és azt mondta torok és fülgyulladás. És ekkor
egy kicsi örömet éreztem félre ne értsék, nem azért mert beteg a gyerekem!!!!
azért mert bebizonyosodott számomra, hogy az a belső hang ami azt súgja, hogy
ismered már annyira a gyermeked jeleit, viselkedését, hogy meg tudod állapítani
valami nem stimmel.
De persze azért nem meghazudtolva az első gyermekes anyukák
kétségbeesését hazafelé menet esett le igazán hogy az én édes kicsi Mazsolám
beteg. Hazaérve elolvastam az összes kapott gyógyszer útmutatóját majd
kevertem, hígítottam, mértem, kiadagoltam hűtőbe tettem és elkezdtem gondosan
ápolni az én szemem fényét.
Tegnap elfogyott az antibiotikum tehát elvileg túl vagyunk a
dolgon. Az anyaradar is ilyesmit jelez: Mazsola pakol, mászik, iszik, ESZIK,
dobálja a játékait és végre kiabál az ágyából az Ő kis babanyelvén hogy anya
gyere már ide.
Záró gondolatként, szeretném Önöket meggyőzni, hogy ha az a
kis hang a fejükben azt mondja, hogy valami nem stimmel, kérem ne
gondolkozzanak azon hogy mit fognak szólni, mi anyukák
vagyunk a legerősebbek az ilyen vélemények peregjenek le rólunk, ha mi akkor
nyugszunk meg ha orvoshoz megyünk, akkor tegyük meg, persze ehhez, mint mindig,
most is azt mondom figyeljük a gyerekünket mert Ő megmutatja mikor kell ezt
megtenni!
Várom Önöket legközelebb is!
T.SZ.ZS.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése