Ez
a télies tavasz nekem az ellenségem. Az ellenség pedig azért van, hogy
legyőzzük!!
A
betegségem „hozadéka”, hogy biztosabb a járásom, ha támbotot, egész pontosan
mankót használok. A múltkor a napközbeni olvadás estére „klasszul” lefagyott.
Én a botomra támaszkodtam, de nem vettem észre a jeget. Következmény: akkorát
estem, mint az ólajtó… Az ismerőseim a
mentőt is kihívták, de semmi komolyabb baj nem lett. Sose verekedtem,de most
úgy nézek ki, mint akinek behúztak egy nagyot. Ezen már régen túltettem magam,
de a tavasz csak nem akart jönni. A héten ismét kaptunk egy jó adagot a „várva
várt” hóból… Nekem pedig kedden halaszthatatlan dolgom volt. A közeli
családtagjaim vidékről telefonáltak, hogy szervezzem át, és mondjam le a
kötelezettségemet. Azért, mert ismét esett a hó? Na, ne már… Nagy úr az
időjárás,de ha velem akar kibabrálni, nagyobb erőket kell mozgósítania…Természetesen
hamarabb indulva, jobban oda figyelve, lassabban járva, de megoldottam. Ha a
háborút nem is, de egy csatát nyertem „Tél tábornok” ellen!!
Ezek
az „apró” győzelmek pedig megerősítenek abban, hogy ezzel a bajommal is tudok
teljes életet élni.
Azért
várom, hogy beköszöntsön az igazi tavasz…de tudom, ezzel nem vagyok egyedül!!!
Tibi
Néhány napja olvastam egy interjút Lang Györgyivel, aki szintén szklerózis multiplexes. Ő is azt mondja amit Tibor: nincs betegség tudatom! (a cikk itt olvasható:http://www.hir24.hu/szines/2013/03/24/lang-gyorgyi-toloszekben-is-boldog/)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése