Tesztalanyunk jelenti 1.

2013. június 18., kedd



Hol is kezdjem, magamról szeretnék írni, az egyik meghatározó külső tulajdonságom, hogy túlsúlyos vagyok, nem is kicsit. Ez meg is határozza a mostani életem. Bevallom én jól érzem magam a bőrömben, túlzottan nem is panaszkodom. Persze akadnak problémák ezzel kapcsolatban, nem tudok futni kilométereket és óhatatlanul fáradékonyabb vagyok. Régóta kacérkodok a gondolattal, hogy kipróbálok valami olyan módszert, ami nem jár azonnal komoly fizikai megterheléssel, de mégis elindít egy folyamatot, aminek a végén én is kisebb darab leszek.
Pár mondat a kezdetekről: 26 éves koromig, én egy kimondottan nyeszlett gyerek voltam, szinte már zörögtek a csontjaim (75 kg/193 cm), akkor azonban elkaptam egy olyan fertőző betegséget, ami májkárosodással is járt, így a gyógyulás után 3 hónap alatt 35 kg-ot híztam (!!!) mindezt úgy, hogy kevesebbet ettem, mint előtte. Ezt azért nehéz volt akkor és ott feldolgozni, de aztán kibékültem ezzel. Ennek 18 éve. Kísérleteztem én többféle módszerrel, ami látványos és kevésbé látványos eredményeket hozott. De a vége mindig az volt, hogy a kilók szépen visszakúsztak.
Aztán most éppen azon gondolkodtam, hogy valamit jó lenne kipróbálni, ami nem jár totális fejreállással, hatalmas fizikai terheléssel, de mégis kecsegtet eredménnyel. Na, egy ilyen lehetőség hullott az ölembe, egy barátnőmnek Alakformáló Szalonja van – ki kell próbáljam, hasított belém a gondolat. Bele is vágtam. Túl vagyok két „kezelésen”, rezgek, billegek, izget-mozgat – érdekes. Különféle gépek, más-más mozgatás, de az már az elején érezhető volt, hogy a lábaim könnyebbek lettek tőle. Most rá vagyok erre állva, naponta fogok járni, figyelem magam, az étkezésemet is racionalizáltam, úgyhogy elindult a történet, el vagyok szánva, lelkes vagyok, ha nem baj itt majd beszámolok az élményeimről.
J

Fogyókúra, diéta, életmódváltás

2013. június 11., kedd

Meséljetek! Kinek milyen módszer vált be? Aztán mi is mesélünk! :)

Pelenkakiütés

2013. június 7., péntek



Sok mindenre vágytam, hogy megtörténjen. Fel tudjon ülni, elinduljon, pápát intsen stb. Konkrétan erre nem. 
Már tapasztaltam korábban is, hogy amikor kezdődik az újabb fog „mocorgása” akkor menetrend szerűen érkezik vele együtt a hasmenés is. Ezzel eddig nem is volt gond, a megoldás sűrű pelenkacsere és Sudokrém. Viszont a helyzet azt mutatja mégis elrontottam valamit és az igazság az, hogy sejtem is hogy mit. Mikor éppen egy fogacska sem akar kibújni, és a széklet is normális akkor természetesen a szokásos módon történik a pelenkacsere étkezés után, alvás előtt – után, és ezenkívül amikor „illatozik” vagy pisis a pelus. De nem is ezen van a hangsúly, hanem azt hiszem a krémezésen. Ugyanis bevallom Önöknek teljesen őszintén úgy gondoltam, hogy alapállapotban olyan szép egészséges Mazsola popsiján a bőr, hogy elég az ha a kakis, pisis pelenkát azonnal eltávolítom tisztára törlöm a bőrét és új pelust teszek rá, és elég csak éjszakára bekenni a popsit. Magyarázatom az lenne, hogy a krémtől nem hiszem, hogy ugyanúgy szellőzik a bőre mint anélkül és mivel azt ígérik a pelenkagyártók, hogy ezek a mai csúcs szuper pelenkák engedik a bőrt lélegezni, szóval azt gondoltam a legjobbat teszem ezzel. Ahogy a helyzet mutatja nem így történt. Ugyanis a mostani fogzás alkalmával – igaz az egyik zápfog érkezik és akkorára dagadt Mazsola ínye, hogy ilyet még nem láttam -  hiába a sűrű pelenkacsere, krémezés olyan piros lett Mazsola popsija hogy tegnap este  vérezni kezdett ( Na jó szóval mindkét oldalon 3 pötty vércsepp árválkodott ). Tudom, hogy nem a világvége és igen mondhatják, hogy ez mindenkivel előfordul, és fog még nagyobb dolog is történni velünk és hányszor fog még elesni az udvaron, játszótéren stb. és nagy valószínűséggel nekem sokkal jobban fájt mint neki, de tudják vállalom a túlreagálós jelzőt is.
Persze még tegnap este ugrás a netre, google amit csak kidobott elolvastam, és a végeredmény az lett, hogy optimális esetben amikor a baba bőre gyönyörű és pusziért kiált, akkor is krémezni kell ha nem is ugyanolyan intenzív krémmel DE: éjjel, nappal.
Jelentem a leckét megtanultam, ezentúl nem múlik el pelenkázás krémezés nélkül, pici Mazsolám ne haragudj rám, amint meggyógyul a popsid, és engeded, hogy hozzáérjek annyi puszival kárpótollak, hogy megszámlálni sem lehet majd.
Tehát mindenkinek azt mondom, krémezzük a baba popsiját minden egyes alkalommal!!
Remélem legközelebb vidámabb témával várom Önöket.
T.Sz.Zs.

Folyamatosan újítunk

2013. június 5., szerda


Mivel már több, mint 4000 páciens használja rendszerünket, fontosnak éreztük, hogy a kapcsolattartást egy magasabb szintre emeljük.
Létrehoztuk a fórumot.

Használja mindenki örömmel, legyen ez a kötetlen beszélgetések helye, ahol bármilyen kérdést fel lehet tenni.

Szeretettel várjuk a kedves csevegni vágyókat!


Tibor

2013. június 2., vasárnap



Május 8-án ezt írtuk ki a facebookra:
A pozitív gondolatnak ereje van. Most csak arra tudok gondolni, hogy meggyógyul, hogy innen is fel fog állni, mert igen erős akarattal bír. Ha pedig sokan kívánunk neki jót, akkor egészen biztosan felépül, és újra velünk lesz! Kedves Kolléga, gyógyulj meg minél hamarabb!
Íme a válasz:

A múltkoriban volt egy kis probléma az agyammal. Bár többek szerint ez gyakran van. De most egy vérrög „költözött” a fejembe, ami nekem nagyon fájt, az orvosok meg nem nézték jó szemmel. Ezért lyukat fúrtak és kiszedték. Ezzel nincs is semmi probléma, ha csak az nem, hogy az utolsó pillanatban kerültem kés, pontosabban fúró alá. Úgy hoztak vissza a kómából. Ha tőlem ezt előre kérdezik, megmondtam volna, hogy nem akarok én még meghalni! A szervezetem ezt olyan gyógyulással is jelezte, hogy az intenzíven ki voltak akadva a gyors felépülésen. Naná… Sok dolgom van még nekem!! Most fogok költözni albérletből a saját lakásomba. Nehogy már ezt kihagyjam!!!!
Még két hetet kórházban kellett töltenem, ami fizikailag kicsit legyengített. Most azon vagyok, hogy minél hamarabb megerősödjek, és visszanyerjem a régi formámat. Ha ez megtörténik, akkor már csak egy (ha nem is igazán jó) emlék marad a műtét. Azért május 17-e egy újabb születésnapom…De félek, ezen még a családom se fog felköszönteni. Én meg magamat nem akarom minden évben emlékeztetni erre.
Az egész „esemény” alatt nagyon-nagyon sokat köszönhetek a barátomnak, akinek nem lehetek elég hálás!!! Viszonozni (ezt!!!) meg soha nem akarom neki!! Ezúton is csak annyit üzenek neki: nagyon szépen köszönöm!!!!
Szóval ezzel a kis eseménnyel teltek az elmúlt heteim. Remélem legközelebb már a költözésről, esetleg egy kirándulásról tudok beszámolni!

Tibor

Közreműködők