Tibor története folytatódik

2013. március 29., péntek



Ez a télies tavasz nekem az ellenségem. Az ellenség pedig azért van, hogy legyőzzük!!
A betegségem „hozadéka”, hogy biztosabb a járásom, ha támbotot, egész pontosan mankót használok. A múltkor a napközbeni olvadás estére „klasszul” lefagyott. Én a botomra támaszkodtam, de nem vettem észre a jeget. Következmény: akkorát estem, mint az ólajtó… Az ismerőseim a mentőt is kihívták, de semmi komolyabb baj nem lett. Sose verekedtem,de most úgy nézek ki, mint akinek behúztak egy nagyot. Ezen már régen túltettem magam, de a tavasz csak nem akart jönni. A héten ismét kaptunk egy jó adagot a „várva várt” hóból… Nekem pedig kedden halaszthatatlan dolgom volt. A közeli családtagjaim vidékről telefonáltak, hogy szervezzem át, és mondjam le a kötelezettségemet. Azért, mert ismét esett a hó? Na, ne már… Nagy úr az időjárás,de ha velem akar kibabrálni, nagyobb erőket kell mozgósítania…Természetesen hamarabb indulva, jobban oda figyelve, lassabban járva, de megoldottam. Ha a háborút nem is, de egy csatát nyertem „Tél tábornok” ellen!!
Ezek az „apró” győzelmek pedig megerősítenek abban, hogy ezzel a bajommal is tudok teljes életet élni.
Azért várom, hogy beköszöntsön az igazi tavasz…de tudom, ezzel nem vagyok egyedül!!!

Tibi


Néhány napja olvastam egy interjút Lang Györgyivel, aki szintén szklerózis multiplexes. Ő is azt mondja amit Tibor: nincs betegség tudatom! (a cikk itt olvasható:http://www.hir24.hu/szines/2013/03/24/lang-gyorgyi-toloszekben-is-boldog/)





Túlaggódás vagy helyes gondolkodás?

2013. március 28., csütörtök



Úgy kezdődött, hogy megérkezett Mazsola 7. foga. 
Szokásához híven előtte nyűgösség kimeríthetetlen ölelgetési vágy, nyálzás. Ehhez lassan már hozzá is szoktam, ínyére gél, sok ölelgetés. De az egyik este 10 percenként felébredt. Egy egy ébredés még oké bemegyek hozzá cumi vissza a szájába betakargatom, puszi és minden oké. 



A harmadik 10 perc után kivettem az ágyból mert nem a megszokott sírást hallatta. ( Nem az anya hol a cumim című slágert sírta el).
Hosszú fürtjei arcára tapadva, teste nedves. Anya nagy levegő: ez láz. Futás a hűtőhöz kúpért. Ezalatt folyamatos sírás ami természetesen még ijesztőbb számomra mert Mazsola tényleg nem az a sírós fajta. Közben azért lázmérés: 38.5. Karomban tartva másfél órát ültünk a kanapén miközben végig azt olvastam le az arcáról, hogy: anya mi történik most, amiért ilyen rosszul érzem magam?!
Éjfél körül már egyenletes levegővétellel, halkan szuszogott a karomban ezért úgy gondoltam mégiscsak kényelmesebb lesz visszatenni a kiságyába ahol forgolódhat ( normál esetben egy éjszaka alatt kb 30x forogja körül az ágyát). Persze hogy még ez se derítsen jobb kedvre reggel ugyanabban a pozícióban ébredt, ahogyan letettem.
Reggel ismét láz, kúp, fájdalomcsillapító ez ment egész nap. 
Már a szülés után sikerült a nővéreknek ( tisztelet a kivételnek) beleverni az anyukába, hogy mindig mindent túlaggódunk, és ez folytatódott később is. 
Felrepedt Mazsola szája miközben leesett az ágyról ( igen vállalom a kritikát, nem hagytam egyedül!! vele voltam és 1 másodperc alatt lefordult az ágyról) és ömlött ( tényleg!!) a vér a szájából mivel nem tudtam mást elérni ezért mentőt hívtam, ami az illetékes kórház sürgősségi osztályára vitt ahol a dr. Úr közölte, hogy ugyan már ezzel idejönni? És hiába bizonygattam, hogy a fejére esett és szeretném, ha megvizsgálná hogy minden rendben van e. Nagy nehezen megtörtént, szerencsésen megúsztuk.
Ezek után már kavarogtak a gondolatok a fejemben, de a hang erősebb volt, inkább végighallgatom az aggódó szülő monológot, de elviszem a gyerekemet az orvoshoz: 24 órán keresztül csak kúppal ment le a láza és ha szűnt a hatása ismét lázas lett, ez nekem azt sugallta hogy valami más is van a háttérben nem csak a fogzás. Lesz ami lesz elindultunk.
Természetesen az időjárás is „kedvezett” nekünk, hóesés, szél csupa jó dolgok, mindegy, odaértünk, nagy levegővétellel bemegyünk a rendelőbe elmondom a történteket és várom a már ismert mondatokat ( bár szerencsére a mi gyermekorvosunknál még csak az oltások miatt voltunk betegséggel kapcsolatban nem de hát ugye az előítélet) : „Ezért idejönni?” de képzeljék: a gyerekorvos meghallgatta, belenézett a fülébe és azt mondta torok és fülgyulladás. És ekkor egy kicsi örömet éreztem félre ne értsék, nem azért mert beteg a gyerekem!!!! azért mert bebizonyosodott számomra, hogy az a belső hang ami azt súgja, hogy ismered már annyira a gyermeked jeleit, viselkedését, hogy meg tudod állapítani valami nem stimmel.
De persze azért nem meghazudtolva az első gyermekes anyukák kétségbeesését hazafelé menet esett le igazán hogy az én édes kicsi Mazsolám beteg. Hazaérve elolvastam az összes kapott gyógyszer útmutatóját majd kevertem, hígítottam, mértem, kiadagoltam hűtőbe tettem és elkezdtem gondosan ápolni az én szemem fényét.
Tegnap elfogyott az antibiotikum tehát elvileg túl vagyunk a dolgon. Az anyaradar is ilyesmit jelez: Mazsola pakol, mászik, iszik, ESZIK, dobálja a játékait és végre kiabál az ágyából az Ő kis babanyelvén hogy anya gyere már ide.
Záró gondolatként, szeretném Önöket meggyőzni, hogy ha az a kis hang a fejükben azt mondja, hogy valami nem stimmel, kérem ne gondolkozzanak azon hogy mit fognak szólni, mi anyukák vagyunk a legerősebbek az ilyen vélemények peregjenek le rólunk, ha mi akkor nyugszunk meg ha orvoshoz megyünk, akkor tegyük meg, persze ehhez, mint mindig, most is azt mondom figyeljük a gyerekünket mert Ő megmutatja mikor kell ezt megtenni!
Várom Önöket legközelebb is!
T.SZ.ZS.

Kiskamasz gyermek és a szülő kapcsolata – avagy neveljük a gyermeket vagy birtokoljuk?

2013. március 27., szerda



Hol is kezdjem? 
Egy apuka vagyok, akinek kiskamasz lánya  van. Sajnos nem élünk együtt, így nincs meg az az ideális apa-lánya kapcsolat köztünk. Rengeteget tipródom, hogyan lehetne ez a kapcsolat ideális és előremutató.



Manapság a sors a közelembe sodort hasonló korú gyerkőcöket, akik ráadásul ugyanolyan cipőben járnak, mint az én lányom - anyuval élnek, apa távol. Rengeteget tanulok Tőlük. Egy dologra rájöttem. 
A bölcsesség nem mindig a tapasztalatból fakad, sokszor a tisztánlátáshoz  jobb, ha tiszta szívvel és lélekkel állunk, mint a sok tapasztalattal. A mi szemünket az idő már elhomályosítja, s bizony a sok-sok befolyásoló tényező nem mindig a jó fényben mutatja a világot számunkra, így hajlamosak vagyunk az előítéleteinkkel megmérgezett „képnek” hinni. Erre egy beszélgetés után jöttem rá, amikor egy kamaszodó lánnyal beszélgettem. Annyira meglepett a bölcsessége, hogy percekig nem is tudtam megszólalni. Mi szülők átküzdjük az életünket, próbálunk mindent megadni a gyerekeinknek, de mindeközben éppen a lényeg sikkad el, a közös beszélgetések, az egymásra hangolódások! – Úristen, csapunk a homlokunkra most (velem együtt) ennyi lenne a titok??? - Lám-lám, pontosan ezt hiányolják tőlünk, „csak” ennyit! 
S, ha nem vigyázunk ez aztán elindít egy távolodást, ami aztán már ritkán fordítható vissza. Szülőnek lenni komoly kihívás, talán tizenéves korban a legnagyobb, hiszen ezek azok az évek, amik a nagybetűs ÉLET irányát határozzák meg – ezzel én is tökéletesen tisztában vagyok. 
Itt fogalmazódik meg bennem az első kérdés: Irányítsam a gyerekem vagy tereljem? Rajzoljam meg az utat neki vagy hagyjam, hogy Ő találja meg a számára ideális irányt?
Na ebben van az első igazi dilemma – szerintem – az anyák és (főleg a külön élő) apák között. Az anya óvja, tyúkanyó módjára védi a gyermekét, ettől marad a gyerek gyámoltalan. Meggyőződésem, hogy a szárnybontogatás a legfontosabb, ahol igenis el-el kell engedni a kezét a gyermeknek, akár annak árán is, hogy kudarcokkal szembesül.  Itt jön a mi szerepünk! Sosem kezdeném úgy a mondatom ilyen esetben, hogy „Na látod, én előre megmondtam!”, mert ez az ami a lehető legrosszabb!
S mivel a lányom igen távol él tőlem, így most feltett szándékom, hogy próbálok hasonló gyerekekkel kapcsolatot ápolni, hogy megértsem Őket. Meglepő módon nyitottak voltak felém, ahogy a lányom – sajnos – nem. Tudom ez az én hibám is. – Miért? – hasít belém a kérdés! Hogy van az, hogy azokkal a kiskamaszokkal sokkal jobban megtalálom a közös hangot, mint a saját lányommal? 
Aztán jött a válasz. A lány édesanyja szállította. Egy rendreutasítással. Egyből éreztem, hogy olyan mezőre tévedtem, ahol én nem járhatok. Bekapcsolt a védelmi mechanizmus. Egy kívülálló belát az életembe, alternatívát adhat a gyerekemnek, beszélget vele, meghallgatja. – Ezt nem engedhetem!
Jogos ez a reakció? – tettem fel magamnak a kérdést. – Talán igen.
S itt robban be a mai napló-bejegyzésem fő kérdése: Egy szülő birtokolhatja-e a gyermekét? Helyénvaló-e ez? – Szívesen várom a Kedves Olvasó gondolatait ennek kapcsán!

A folytatásban: A „féloldalas” család buktatói - szerintem

Az anyatejtől a tehéntejig

2013. március 26., kedd



Minden anya álma, hogy saját maga tudja táplálni kisgyermekét. Nekem ez Mazsola 5 hónapos koráig sikerült utána sajnos tápszerre kellett váltani. Persze ez sem ment egyszerűen, az elején a fele mindig visszajött, ezután írt fel a gyerekorvos egy antireflux elleni tápszert, amelyet a mai napig használunk. Mivel rövidesen betölti az 1 évét erősen foglalkoztat, hogy hogyan kell(ene) bevezetni a tehéntejet. Lassan ismerős lesz Önöknek, hogy megpróbálok minden oldalt megismerni az egyes problémáról, így tettem a tehéntej kapcsán is. Ami fogadott az megdöbbentő! Tehéntej: amit kicsi korunkban hallottunk: élet, erő, egészség. Manapság: legalább 3 éves korig kerülje a gyerek a tehéntejet, mert semmi szüksége nincs rá. Most akkor mi a helyzet?
A „tejpártiak” véleménye:
A tej tartalmaz sok kalciumot, foszfort, A-vitamint, magnéziumot, amelyek segítik a csontok, az erős és egészséges fogak kifejlődését. Ebben a korban ( kb. 1 éves)  amikorra a baba emésztőrendszere megerősödött, a tej biztosítja számára a szükséges fehérjéket a harmonikus fejődéséhez, ezáltal egész nap mozgékony és aktív tud lenni.
A tehéntej ellenzők:
Csecsemő és kisgyermekkorban a tehéntej nem biztosítja a megfelelő vasbevitelt, mivel a tehéntej vas tartalma alacsony, és nem hasznosul megfelelően. A vas felszívódását rontja a tehéntejben lévő kalcium nagy mennyisége. A vashiányos állapot nemcsak fáradékonyságot okoz, de a gyermek szellemi fejlődését is kedvezőtlenül befolyásolja.  A tehéntej nyomelem- és vitamin tartalma nem elegendő, a zsírban oldódó vitaminok, a B vitaminok, a jódtartalom nem felel meg az életkori szükségletnek. A tehéntej magas fehérje tartalma nemcsak gyermek-, de felnőttkorban is kövérség kialakulására hajlamosít. A tehéntej nem tartalmaz eleget az omega-3 és az omega-6 zsírsavakból, ami nélkülözhetetlen csecsemő- és gyermekkorban az agy és az idegrendszer fejlődéséhez, a hiányuk felnőttkorban növeli a szív és érrendszeri betegségek kockázatát.
És ha ez még nem lenne elegendő nézzük a tej kínálatot: zacskós, dobozos, ultra magas hőmérsékleten kezelt, hűtőben tárolandó és pár napon belül elfogyasztandó, vagy akár 8 hónapig is eltartható hűtés nélkül, közvetlenül a tenyésztőtől vásárolt tej, és még nem beszéltünk a tejitalokról, ízesített „valamikről”.
További kérdés forraljuk - e fel a tejet, vagy ne mivel egyesek szerint a forralással a maradék vitamin és ásványi anyag is kioldódik belőle. Ember legyen a talpán, aki ezen kiigazodik.
Egyik tábor mellett sem szeretnék állást foglalni, leginkább szerettem volna összefoglalni a köztudatban  jelen levő érveket és ellenérveket ebben a kérdésben, ami nem jelenti azt, hogy mindez megkönnyíti a döntést.
Viszont ha kedvük van, szívesen venném véleményüket a témában.
Várom Önöket legközelebb is!

T.SZ.ZS.

Sárgaság újszülött korban

2013. március 22., péntek



Újszülöttkori sárgaság az icterus. 
Az újszülöttkori sárgaság kialakulásáról a következőket kell tudni. A magzatot a méhlepény látja el a köldökzsinóron keresztül oxigénnel, amit a vörösvérsejtek szállítanak. A születés előtt több vörösvérsejtre van szükség, mint születés után, így a felesleges vörösvérsejteknek le kell bomlaniuk. Ebből bilirubin (epefesték) képződik, mely a bőr sárga színét okozza. 




Az újszülött mája az első napokban még éretlen, ezért csak korlátozott mennyiségben képes a bilirubin feldolgozására.
Leggyakoribb formája az élettani (fiziológiás) sárgaság, mely az érett újszülötteknél a 2-3. élet napon vehető észre; legmagasabb értékét kb. a 4. napra éri el, és egy hetes korra megszűnik.
Koraszülötteknél a 2. élet napon észlelhető,és a legmagasabb értékét az 5-7. napon éri el, és jóval 1 hét után szűnik meg.
Másfelől beszélhetünk kóros (patológiás) sárgaságról , ha az újszülöttön a születéskor vagy az első 24 órában kezdenek mutatkozni a sárgaság jelei. 
Ezt okozhatja az anyai-apai vércsoport különbsége, örökletes betegség, gyógyszerek, valamint hormonális hatás. 
Természetesen ilyenkor orvosi ellátásra lesz szükség. Ilyenek a kékfénylámpa kezelés, a gyógyszeres beavatkozás, a legsúlyosabb esetben pedig a vércsere.
A fototerápia, vagyis a kékfénylámpa hatására a bilirubin olyan termékké bomlódik, mely kiválasztódik az epével, és egyéb szerveket nem károsít. A szemet óvni kell a lámpa használata során. Ma már több kórházban akad lehetőség arra, hogy az anya ágya mellett legyen elhelyezve a kékfénylámpa.
Ilyenkor a legfontosabb teendő a 2-3 óránkénti szoptatás. Ehhez szükségessé válhat az újszülött felébresztése is, mivel sárgaság esetén az újszülöttek aluszékonyabbak.
Beszélhetünk késői sárgaságról szoptatott kisbabáknál. Ilyenkor az anyatejben lévő enzimek okozzák az emelkedett vérfesték szintet. Következmények nélkül oldódik, nagyon elhúzódó, ugyanakkor ilyen esetekben a csecsemő általános állapota és fejlődése jó.

Soltészné Szenes Kinga