Allergia

2013. május 18., szombat



Aki allergiás, vagy van a családjában allergiás, pontosan tudja mennyire kellemetlen dolog az állandó orrfolyás-orrdugulás, szemviszketés, tüsszögés.
Nagyfiam 5éves kora óta szenved a pollenek miatt. Számtalan gyógyszert kipróbáltunk, sajnos volt, amitől figyelni nem tudott, ami egy iskolás gyereknél nem éppen előny, és volt, amitől sokat hízott.
Minden évben kész őrület, mert ami tavaly hatott, az idén egyáltalán nem biztos, hogy beválik. A héten volt az abszolút mélypont, semmi nem használt! Holott mindeféle óvintézkedést megtettünk:
-a ruháit nem szárítom a szabadban
-ablakot nem nyitunk csak éjjel
-amint hazajön lezuhanyzik, megmossa a haját, ruhát cserél
-naponta felmosok a lakásban
Szedi rendesen a gyógyszerét (már a szezon előtt elkezdte), kalciumot, orrát kimossa, használja az orrsprayt. És mégis fullad, tüsszög.
Gondolkodtam, hogy tavaly mit csináltunk máshogy, mert akkor szinte alig vettük észre, hogy allergia szezon van.
És akkor beugrott, a biloba! Ugyanis érettségizett, és ugye a biloba segíti az agyműködést, ezért vettem neki, de arra nem is gondoltam, hogy bizony az allergiára is remek.
Bár váltottunk gyógyszert, ami úgy tűnik, jó lesz, de azért biztos, ami biztos, veszek neki bilobát is. Vizsgaidőszak van, kettőt egy csapásra 

Az első lépések

2013. május 16., csütörtök



Türelmetlen első gyermekes anyukaként már alig vártam, hogy elinduljon, megtegye első bizonytalan lépéseit. Igen tudom mindennek eljön az ideje nem kell semmit siettetni saját fejlődési ütemében fog kialakulni minden. Tudom, tudom. De az ember már csak olyan hogy mindig vár, sürget valamit: hogy megfoganjon, hogy megszülessen, hogy kibújjon a fogacskája, hogy felüljön, hogy felálljon, hogy elinduljon stb, és persze az egész környezet azt sulykolja, hogy eljön majd az is, képes lesz erre is arra is. Igen én is tudom! De természetesen ilyenkor az összes szomszéd, rokon, ismerős kisgyermek korábban kezd mindent csinálni mint a miénk ( tiszta fejjel persze úgy gondolom hogy nem előbb hanem a maga ütemében!!!).
Jelenleg mozgásfejlődésben a járás következik. Olvasom  szokásomhoz híven a szakirodalmat és az anyukák írásait, van aki már 8 hónaposan és van aki 15 hónaposan sem indul el. Mazsola 13,5 hónapos. A kisördög a fejemben azt sugallja épp itt lenne az ideje hogy elinduljon. De minden idegszálammal uralkodom magamon nem erőltetek semmit ha akar a két kezét fogva sétálunk de nem akar: azonnal a földre rogy és iszonyat sebességgel mászik a kiszemelt cél felé.
Hosszú vívódás után úgy döntöttem jöjjön egy járássegítő hátha kedvet kap tőle mivel minden része, oldala, tartozéka csörög, zörög, pörög, forog szóval talán felkelti a figyelmét.
Megrendeltem! Megérkezett, elmentünk a postára a csomagért. Amíg én bementem addig édesanyám és a kisfiam kint maradtak a posta épülete előtt. A csomag átvétele után boldogan megyek ki hozzájuk amikor is anyukám mosolygó szemekkel közli velem hogy most mentünk körbe az épület körül – mindenki a saját lábán -.  Szuper.
Sebaj új játéknak jó lesz a járássegítő, ugyanis egy centit sem akar vele haladni viszont minden tartozékával hosszú perceken keresztül képes játszani mindaddig amíg eszébe nem jut hogy Ő már járni is tud és gyorsan odamászik a bejárati ajtó elé és hangosan sírni kezd, merthogy azonnal ki akar menni és sétálni akar MOST! – érted? anya! - .
Tehát 3 dolog van jelenleg napirendben: alvás, evés ( de ha lehet ez minimum álldogálás közben.) és SÉTA. Olyan lehetetlen dolgokat felejtsen el az anyuka hogy mosás, mosogatás, főzés, netán takarítás mert kérem szépen erre nincs idő nekünk menni, menni kell nem lehet megállni.
Igen néha eszembe jut az a mondás, hogy gondold meg mit kívánsz, hát én nagyon vártam hogy elkezdjen lépkedni, megkaptam, vele érkezett hogy a lakás a feje tetején áll. Nem lehet minden tökéletes!
Kedves hasonló cipőben járó szülők azt tudom tanácsolni hogy ebédhez gyorsan mosogassanak el egy tányért és egy kanalat és utána nyomás a járdára, parkba, játszótérre mert  menni, menni kell ezt kéri a mi szemünk fénye.
Köszönöm, hogy ez alkalommal is velem tartottak, várom Önöket legközelebb is.
T.Sz.Zs.

Ha nem alszik a baba!

2013. május 7., kedd




Szerintem minden anyuka vágya, hogy a kisgyermek átaludja az éjszakát. Ehhez ezerféle praktikát talál interneten, szomszédban, családtagoktól, stb. De mikor már mindet kipróbálta, (vagy egyiket sem) akkor jön a teljes elkeseredettség.  Mazsola 13 hónapos múlt, nappal még 2x alszik, összesen kb. 2,5 órát ezzel nincs probléma ( bár mostanában kezd a délelőtti alvás ellen lázadni, úgy gondolom, egyenlőre minden délelőtt leteszem aludni és ha úgy dönt nem akar akkor kiveszem az ágyból és folytatódhat a játék) Viszont az éjszaka! Az egy külön téma.
Este fél nyolckor mint a kisangyal egy üveg tápszer után elalszik. Szerintem ez részéről a beetetés. Mert 23:00 -kor jön a fekete leves. Sírás, sírás  lefordítom: Anya gyere be MOST! Természetesen bemegyek mert ugye alapfelfogásom hogy nem hagyjuk sírni a gyereket visszaadom a cumit, betakargatom, puszi és megpróbálok kiosonni. Persze ez 10- ből egyszer jön be, legtöbbször amint csukom az ajtót újra üvöltés. Nem gondolom, hogy éhes lenne, mivel ha odaülök az ágya mellé akkor azonnal bevackolja magát és alszik tovább.
Viszont mivel ezek az ébredések hajnal 4-ig tartanak  2, 3 óra körül már nem olyan könnyű a dolog.  Javasolták ( szakemberek), hogy vigyük vissza a mi szobánkba ( 9 hónapos koráig a mi szobánkban aludt külön ágyban) nem azért mert akkor kevesebbszer ébredne, hanem azért mert nekem nem kellene átmenni egyik szobából a másikba. Úgy gondolom, hogy még az „akaratlan” korszakában sikerült átszoktatnom a saját szobájába, nem hiszem hogy most amikor már egész hangsúlyosan ki tudja fejezni akaratát ismét könnyű lenne visszaszoktatni. Szóval ez nem igazán járható út számomra. Egyetlen segítség hogy egy ágy is tartozik a gyerekszoba berendezéséhez (nem kiságy ) és éjfél körül átcuccolok és ott folytatom az „alvást”, miközben az ágyból susogok amikor ébred és sírni kezd, ami egyenlőre elég neki és megnyugszik tőle.
Ilyen helyzetben azt hiszem minden anyuka azt érzi ennek sosem lesz vége persze tudom majd eljön az az időszak amikor át fogja aludni az éjszakát csak ez most nem vigasztaló.  Jó tanács a mai napra nem született, de:
Kívánok minden „éjszakázó” szülő számára sok kitartást hátha egyszer tényleg átalussza az éjszakát a Szemünk Fénye.
Várom Önöket legközelebb is. T. Sz. Zs.

Ígértem újdonságot

2013. május 6., hétfő



Örömmel mutatom be a Smile-Art fogászatot!

Újítsd meg a mosolyodat:
Jászai Mari térnél indítottak barátaink esztétikai fogászati rendelést, ahol bevezető áron végzik el a szádban a tavaszi nagytakarítást!
-fogkőeltávolítás és polírozás,
-biofogfehérítés peroxid-mentes anyaggal,
-szájápolási tanácsadás, ajándék utazó, szájápoló szett,
-igény esetén ingyenes szakorvosi tanácsadás,
-archarmónia-és mosolyvonal tervezés!



Anyajegy, és atheróma



Az arcomon éktelenkedett, már nem is tudom mióta. Talán így születtem, de az biztos, hogy az ovis képeken már jól látszik. Igaz akkor még picike volt. Az utóbbi időben szép nagyra megnőtt, annyira, hogy már zavart. Mintha mindenki csak azt nézte volna. A családi fotókról leszedtem, és néztem mennyire más lenne nélküle az arcom. Barátkoztam a gondolattal, erőt gyűjtöttem a leszedetéséhez. Azt már évek óta tudtam, hogy ehhez plasztikai sebész kell. Nyilván érdemes keresgélni, és megtalálni azt az embert, akiben megbízunk, aki szimpatikus, mások is ajánlják.
Aztán ahogy az lenni szokott, kész tények elé állított az élet. K.-nak a halántékán lett egy kásadaganat (atheróma), amit a kozmetikus próbált kiszedni, de mivel gyökerestül nem tudta, így el kellett menni sebészhez, és ha már ott jártunk, akkor mindjárt megnézte az arcomat is.
Kaptunk időpontot, és április 30-án mindkettőnket megműtöttek.
Rettentően parázom minden beavatkozástól, félek a fájdalomtól, az ismeretlentől. Az, hogy ketten mentünk, hogy az orvos hihetetlenül szimpatikus volt első pillanattól kezdve, erőt, és nyugalmat adott. Mindent megbeszéltünk, válaszolt az összes agyament kérdésemre, ami nagyon fontos.
Reggel bementünk a kórházba, átöltöztettek, aztán bekísértek a műtőbe. Halk zene szólt, felfeküdtem a műtőasztalra, az orvos lemosta az arcomat, de végig mondta, hogy mikor mit fog csinálni, kérdezte hogy vagyok, fáj e, érzek e valamit. Megkaptam az érzéstelenítőt, na ez egy picit kellemetlen volt, feszített, de fájni nem fájt. És már műtöttek is. Semmi fémes csikorgás, azt valahogy nem szeretem, mikor az eszközök csiszorognak, szememet már régen becsuktam, gondolatban egészen messze jártam. Szépen egyben kijött az anyajegyem, bekerült dobozba, és megy szövettanra. Ez ugye kötelező eljárás. Aztán jött a varrás, amiből csak finom rángatást éreztem. Kaptam tapaszokat, és mehettem is.
Hihetetlen, de már akkor annyira látványos volt a változás! Szimmetrikus lett az arcom, semmi dudor, kisimultam.
Kaptam tanácsokat:
-jegelés (hűtés), amit úgy oldottam meg, hogy egy marék fagyott borsót zacskóba tettem, egy rongyiba becsomagoltam, és rá az arcomra, amíg jólesik. Aztán levenni, újra rátenni. A lényeg a hűtés, nem a fagyasztás.
-ha fájna, bár nem szokott, bevehetek gyógyszert
-hajolni óvatosan, de aznap inkább ne, nehezet emelni még egy darabig biztosan tilos
-kerüljük az izzadást (ventilátor mindenhol)
-víz ne érje
-ha átvérezne a kötés, nyugodtan kicserélhetem (nem vérzett)
Délig még zsibbadt az arcom, aztán kellett egy gyógyszer, és a jegelés is, mert picit dagadt, húzódott. Azóta viszont egyáltalán nem fáj, néha még húzódik, főleg, ha lehajtom a fejem. Holnap megyünk átkötözésre, kedden  varrat kiszedésre. Nekem úgynevezett tovafutó varrataim vannak, tehát kívülről semmi nem látszik, két csomón kívül.
A kép műtét utáni ötödik napon készült:
 
Rettentően izgultam, még most is van bennem pici drukk, de az már a szövettan miatt, de minden rendben, érzem, tudom. Még akad néhány anyajegyem, sajnos genetikailag ilyen vagyok, (Anyum, Nagyim szintén) de minden gond nélkül megyek, és ami kétséges, vagy zavaró helyen van, azt le fogom vetetni.
Csak nem nyáron, hanem majd ősszel-télen. Most nagyon kell óvnom a naptól a bőrömet, mert az orvos mindent megtett, hogy tényleg csak picuri nyoma maradjon a beavatkozásnak, úgyhogy megfogadom a tanácsait:
-az arcomat 50-es faktorú naptejjel kell bekenni
-egy ideig nem lehet szaunába, szoláriumba menni
-nem használhatok alapozót sem (nyáron ez annyira nem gond)
K.-nak sem fájt a beavatkozás, remekül van, szépen tokostul, gyökerestül, mindenestül eltávolították a zsírgombócát. Neki szerdán kiszedik a varratait, és ezzel készen is van. 

Update: azóta voltunk mindketten kötözésen, szépen gyógyulnak a sebek, itthonra nem kell leragasztani, már érheti víz, szappan, napközben is, és este is be kell kenni körömvirág krémmel. Csak viszket!
Remélem, aki eddig félt, nem mert elmenni, megnézetni, levetetni az anyajegyeit, annak tudtam segíteni. Érdemes felkeresni egy jó bőrgyógyászt, és konzultálni vele. Ha bárkiben kérdés merülne fel, nyugodtan írjon, szívesen segítek.
Update: K.-nak már egy hete kivették a varratait, nekem akkor csak alul elvágták. Ma viszont megszabadultam tőle. Szövettani eredmény még nincs, friss fotót pedig mellékelek.
Fényvédőkrémmel kell kenegetnünk egész nyáron, más teendő nincs.
Szövettani eredmény 3 hét után jött meg. Minden rendben! 
Zs.