Sztrájk az evésben

Azt hittem egyre könnyebb lesz. Tévedtem. Túljutottunk a szoptatás kezdeti nehézségein, majd az első ételek bevezetésének tapasztalatain, és most 15 hónaposan már inkább az a lista a rövidebb amit hivatalosan még nem ehet. 

Igen ez szépen hangzik csak nem így van.

Természetesen, mint minden területen itt is megkapom, hogy - jaj első gyerek -, hidd el nem fog éhen halni ha nem eszi meg a reggelit/ebédet/vacsorát. De úgy érzem azt, hogy mit szeretnék mondani senkihez sem jut el. Tudom, hogy nem fog éhen halni ( van elég tartalék itt ott egy kis puszilgatni való hurkácska )a probléma inkább az hogy nagyon nehéz megfejteni hogy éppen mit enne meg van hogy 3-4 féle ételt is elé rakok – egymás után – hogy hátha valamelyiket megeszi és van hogy 1 után nem kap mást és kiveszem az etetőszékből mondván akkor ennyi volt az étkezés.

Mint gyermekéről „tudatosan” gondoskodó anya szeretném ha minél több vitaminban gazdag ételt enne meg és legfőképp saját akaratából és nem erőszakból. Kedves Olvasó látom az arcán a mosolyt és hallom a gondolatait: majd rájön hogy ez nem így történik. Tudom hogy ez szép álom de valami csak megvalósítható belőle ugye???? Rémálmom, hogy havonta a gyermekorvosnál ülünk különféle megfázások és egyéb nyavalyák kapcsán, viszont azt sem tartom jó megoldásnak, hogy különféle „vitamin kapszulákat” tömök a gyerekbe ennek elkerüléséért.

Tudom, hogy mindig lehet valamire fogni, hogy most miért nem eszik: meleg van, fáj a foga, hasa, nyűgös, fáradt, stb, stb. És persze itt vannak a mindenki által jobban tudott konyhai praktikák, főzési tippek: ne tegyünk bele sót, cukrot, lisztet, zsiradékot, ilyen/ olyan tejterméket, húsfélét használjak, minden étkezésre más ételt adjak. De persze a legjobb tanács a „majd kinövi” könyörgöm csak ezt ne, inkább ne mondana semmit.

Be kell vallanom van egy kis önzés is a dologban, ugyanis rájöttem, hogy ha vacsorára sikerül eltalálnom, hogy mit enne, akkor az éjszaka is sokkal nyugodtabb, kevesebbszer kel fel. Győzelem!!! ( néha!). De persze ez csak hab lenne a tortán. Jó lenne egy pici nyugodt időszak amikor rendesen eszik, nem jön a következő fog, nem produkálna olyan új dolgokat mint: harapdálás, ütögetés, de valószínű a „nyugalom” akkor következik be ha beköltözik az egyetem kollégiumába. Igen jól gondolják, szerintem akkor még jobban fogok izgulni, idegeskedni.

De tudják mit, ennél édesebb idegeskedés, izgulás nincs a világon úgy gondolom, hogy ez az egész gyereknevelés egy nagyon kemény dió de semmiért nem cserélném el minden buktatójával együtt sem.

Szóval ha valakinek van ötlete hogy hogyan lehet egy kisgyermekkel megetetni a levest, főzeléket, szívesen veszem a javaslataikat, vagy ha csak ugyanígy keseregni szeretnének írjanak nyugodtan.

Várom Önöket legközelebb is.

T.Sz.Zs.