Függtem, de lejöttem

2013. április 29., hétfő



Volt egy időszaka az életemnek, amikor úgy éreztem kell valami, hogy ne bolonduljak meg egészen. A lehető legkézenfekvőbb megoldást választottam, a gyógyszert. Remek volt, nappal tündér voltam, nem dühített semmi, és senki, éjjel aludtam akár a mormota. Csak azt nem vettem észre ebben a műnyugalomban, hogy szépen lassan rászokom a gyógyszerre, nélküle már nem tudok aranyos lenni, és az alvás sem megy.
A probléma, ami miatt elkezdtem a szedését, már régen megoldódott, de én még mindig szedtem, és fel sem merült bennem a gondolat, hogy ez így nem jó, hogy nem egészséges, hogy ezzel gyakorlatilag megmérgezem magam. 

A függés ténye sem merült fel bennem egészen addig, amíg egy beszélgetés rá nem ébresztett erre. Milyen jó, ha az embernek van olyan barátja, aki igenis ki meri mondani azt, amit mások nem, hogy nézz már magadra, mit teszel? Hiszen már régen túl vagy azon a problémán, már ezerszer el kellett volna felejtened, te meg még mindig erre hivatkozva tömöd magad a méreggel?
(emlékszem, hogy bár nyugtatót szedtem, magas lett a vérnyomásom is, és a pulzusom is rettentően sok volt, háromszor mérték meg, mert nem hitték el, hogy ennyi, és csak hosszas könyörgésre nem küldtek el további vizsgálatokra. )
Jesszus, az a pillanat úgy vágott tarkón, mint már régen semmi.
Igen, megint fel kell állnom, mert erős vagyok, mint egy viking, és meg tudom csinálni, csak kell egy mankó. Áttértem egy homeopátiás készítményre, mindössze egy doboznyit vettem belőle, ennyi időt adtam magamnak arra, hogy letegyem ezt a függőségemet is.
Nagyon nehéz volt 6 év mérgét kipucolni. Nem tudtam aludni, vagy csak nagyon nehezen, állandó fejfájás, és egyéb fizikai fájdalom gyötört, de meg akartam csinálni, mert van kiért megcsinálni.
Már nem függök, lejöttem, eszembe sem jut, hogy bedobjak egy tablettát, remekül alszom, és napközben is aranyos vagyok. :)
Ha visszamennék az időben, sosem nyúlnék a gyógyszerhez, inkább kérném szakember segítségét a probléma megoldásában. Csakhogy eddig erről azt gondoltam, ciki, meg olyan amerikás.
És hol jártál?
A pszichológusomnál voltam, és azt mondta, hogy …..
Jaj de gáz!
Pedig dehogy az, csak rossz beidegződés. Kell, hogy valaki, aki kívülről lát bennünket a szemünkbe mondja, hogy igen, ilyen és ilyen vagy, itt és itt hibáztál, de így és így meg lehet oldani.
Nem elnyomni kell a gondokat, a feszültségeket, hanem megoldani.
És van ám úgy, hogy egyedül nem megy……..

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése