Személyes történet 1.

2013. március 5., kedd



Hogyan szoktam le a dohányzásról?

 


20 éven át szívtam napi majd egy doboz cigarettát. Ha stresszes voltam azért, ha éhes voltam azért, ha társaságban voltam azért. Mindig volt rá ok, és sosem gondoltam a következményekre. Miért is tettem volna? Fiatal vagyok, egészséges, mint a makk, nem zörög a tüdőm, sőt a háziorvosom szerint nem hallani rajta, hogy dohányzom.
Ezzel a magabiztossággal mentem el a tüdőszűrésre is. Majd 1 hónappal később kaptam egy levelet.



Én lepődtem meg a legjobban, amikor arra kértek, hogy a saját, jól felfogott érdekemben legyek olyan kedves, és fáradjak vissza.

Nem szépítem, egy pillanat alatt kirepült a talaj a lábam alól, cikáztak a gondolataim, hogy jó persze, visszamegyek, de akkor megint 3 hétig várjak arra, hogy mi van velem? Mert ott azonnal nincs eredmény, én meg addig biztosan megőrülök a várakozásban.
Szerencsére sikerült egy azonnali mellkas röntgen vizsgálatra időpontot kapnom, ahol ki is értékelik a látottakat.
Akkor, abban a másfél órában, míg beértem a rendelőbe, mindent végiggondoltam, amennyire tudtam reálisan. A férjemen kívül senkinek nem szóltam egyetlen szót sem, pont elég volt a magam rémülete, másokat inkább megkíméltem ettől.
Elkészült a kép, már ott mondták a lányok megnyugtatásul, hogy ők semmit nem látnak, de várjam meg az orvos diagnózisát.
Kiderült, hogy egy régi, lábon kihordott tüdőgyulladás okozta meszesedés van a tüdőmön, amire azért nem árt figyelni, de egészséges vagyok.
Hát egy komplett lavina zúdult le rólam, ugye nem kell mondanom.
De akkor valami el is kezdődött, és csak így utólag látom, hogy ott, azon a nyári napon a tüdőgondozó öltözőjében várva kezdődött el az én dohányzásról való leszokásom története.

Kép innen: http://istenbizony.hu/2012/08/tudo-illusztracio/

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése