Személyes történet 2.

2013. március 7., csütörtök

Hogyan szoktam le a dohányzásról?



Egyre jobban kezdett zavarni, hogy büdös a ruhám, a bőröm, a kezem, a kocsim, mindenem. Este mikor lefeküdtem, hallottam, hogyan sípol a tüdőm, reggelente krákogtam, állandóan köhögtem.
Egyre inkább éreztem, jobb lenne nekem a bűzrúd nélkül, csak még nem volt meg az erő, még nem értem oda egészen, csak a tudatalattim jelzett állandóan.
Fejfájás, hányinger, szédülés.





A dohányzásról való leszokás nagyban hasonlít a fogyókúrához. Itt is fejben dől el minden, ha kell, akkor az elején használjon mindenki nyugodtan mankót, ahogy pl. én is.
Soha életemben nem tettem újévi fogadalmat, mert véleményem szerint az csupán arra jó, hogy megszegjük. De január elején (2012) az első dolgom volt venni egy mankót. Ha valaki a tapaszokban hisz, vagy a rágókban, akkor használja bátran azokat, de vannak egyéb, ma már jól bevált módszerek is. Ilyen lehet szerintem a társaság is. Mert ha van társam pl. a fogyókúrában, akkor jobban, könnyebben megy, mert neki is meg akarom mutatni, neki is erőt akarok adni.

Én példát szerettem volna mutatni azzal, hogy miután megvettem a mankómat, soha többé nem gyújtottam rá cigarettára.
Néhány hét után éreztem, hogy nem sípolok, nem köhögök, valahogy jobban érzem magam. Megváltozott, jobb lett a szaglásom, pedig előtte is vadászkopó orrom volt. Az ízeket is máshogy érzem, sokkal intenzívebben.
Nem fáj a fejem, nem szédelgek, és nincs hányingerem.
Igenis, ha valaki le akarja tenni a cigarettát, akkor le tudja tenni, csak el kell határozni, felsorakoztatni mellette észérveket. Nem riogatni kell ronda fotókkal, hanem tényekről beszélni.

Nem mondom, hogy könnyű volt, voltak olyan pillanatok, amikor nagyon rágyújtottam volna, de ahogy rágondoltam a cigarettára, fordult egyet a gyomrom. Eszembe jutott a szaga, és ez mind a mai napig nagyon zavar, pedig sose hittem, hogy ez valaha is így lesz

Már több, mint egy éve nem gyújtottam rá, és soha nem is akarok!

F.-P.-Zs..

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése