Tibor története folytatódik

2013. március 29., péntek



Ez a télies tavasz nekem az ellenségem. Az ellenség pedig azért van, hogy legyőzzük!!
A betegségem „hozadéka”, hogy biztosabb a járásom, ha támbotot, egész pontosan mankót használok. A múltkor a napközbeni olvadás estére „klasszul” lefagyott. Én a botomra támaszkodtam, de nem vettem észre a jeget. Következmény: akkorát estem, mint az ólajtó… Az ismerőseim a mentőt is kihívták, de semmi komolyabb baj nem lett. Sose verekedtem,de most úgy nézek ki, mint akinek behúztak egy nagyot. Ezen már régen túltettem magam, de a tavasz csak nem akart jönni. A héten ismét kaptunk egy jó adagot a „várva várt” hóból… Nekem pedig kedden halaszthatatlan dolgom volt. A közeli családtagjaim vidékről telefonáltak, hogy szervezzem át, és mondjam le a kötelezettségemet. Azért, mert ismét esett a hó? Na, ne már… Nagy úr az időjárás,de ha velem akar kibabrálni, nagyobb erőket kell mozgósítania…Természetesen hamarabb indulva, jobban oda figyelve, lassabban járva, de megoldottam. Ha a háborút nem is, de egy csatát nyertem „Tél tábornok” ellen!!
Ezek az „apró” győzelmek pedig megerősítenek abban, hogy ezzel a bajommal is tudok teljes életet élni.
Azért várom, hogy beköszöntsön az igazi tavasz…de tudom, ezzel nem vagyok egyedül!!!

Tibi


Néhány napja olvastam egy interjút Lang Györgyivel, aki szintén szklerózis multiplexes. Ő is azt mondja amit Tibor: nincs betegség tudatom! (a cikk itt olvasható:http://www.hir24.hu/szines/2013/03/24/lang-gyorgyi-toloszekben-is-boldog/)





0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése