Túlaggódás vagy helyes gondolkodás?

2013. március 28., csütörtök



Úgy kezdődött, hogy megérkezett Mazsola 7. foga. 
Szokásához híven előtte nyűgösség kimeríthetetlen ölelgetési vágy, nyálzás. Ehhez lassan már hozzá is szoktam, ínyére gél, sok ölelgetés. De az egyik este 10 percenként felébredt. Egy egy ébredés még oké bemegyek hozzá cumi vissza a szájába betakargatom, puszi és minden oké. 



A harmadik 10 perc után kivettem az ágyból mert nem a megszokott sírást hallatta. ( Nem az anya hol a cumim című slágert sírta el).
Hosszú fürtjei arcára tapadva, teste nedves. Anya nagy levegő: ez láz. Futás a hűtőhöz kúpért. Ezalatt folyamatos sírás ami természetesen még ijesztőbb számomra mert Mazsola tényleg nem az a sírós fajta. Közben azért lázmérés: 38.5. Karomban tartva másfél órát ültünk a kanapén miközben végig azt olvastam le az arcáról, hogy: anya mi történik most, amiért ilyen rosszul érzem magam?!
Éjfél körül már egyenletes levegővétellel, halkan szuszogott a karomban ezért úgy gondoltam mégiscsak kényelmesebb lesz visszatenni a kiságyába ahol forgolódhat ( normál esetben egy éjszaka alatt kb 30x forogja körül az ágyát). Persze hogy még ez se derítsen jobb kedvre reggel ugyanabban a pozícióban ébredt, ahogyan letettem.
Reggel ismét láz, kúp, fájdalomcsillapító ez ment egész nap. 
Már a szülés után sikerült a nővéreknek ( tisztelet a kivételnek) beleverni az anyukába, hogy mindig mindent túlaggódunk, és ez folytatódott később is. 
Felrepedt Mazsola szája miközben leesett az ágyról ( igen vállalom a kritikát, nem hagytam egyedül!! vele voltam és 1 másodperc alatt lefordult az ágyról) és ömlött ( tényleg!!) a vér a szájából mivel nem tudtam mást elérni ezért mentőt hívtam, ami az illetékes kórház sürgősségi osztályára vitt ahol a dr. Úr közölte, hogy ugyan már ezzel idejönni? És hiába bizonygattam, hogy a fejére esett és szeretném, ha megvizsgálná hogy minden rendben van e. Nagy nehezen megtörtént, szerencsésen megúsztuk.
Ezek után már kavarogtak a gondolatok a fejemben, de a hang erősebb volt, inkább végighallgatom az aggódó szülő monológot, de elviszem a gyerekemet az orvoshoz: 24 órán keresztül csak kúppal ment le a láza és ha szűnt a hatása ismét lázas lett, ez nekem azt sugallta hogy valami más is van a háttérben nem csak a fogzás. Lesz ami lesz elindultunk.
Természetesen az időjárás is „kedvezett” nekünk, hóesés, szél csupa jó dolgok, mindegy, odaértünk, nagy levegővétellel bemegyünk a rendelőbe elmondom a történteket és várom a már ismert mondatokat ( bár szerencsére a mi gyermekorvosunknál még csak az oltások miatt voltunk betegséggel kapcsolatban nem de hát ugye az előítélet) : „Ezért idejönni?” de képzeljék: a gyerekorvos meghallgatta, belenézett a fülébe és azt mondta torok és fülgyulladás. És ekkor egy kicsi örömet éreztem félre ne értsék, nem azért mert beteg a gyerekem!!!! azért mert bebizonyosodott számomra, hogy az a belső hang ami azt súgja, hogy ismered már annyira a gyermeked jeleit, viselkedését, hogy meg tudod állapítani valami nem stimmel.
De persze azért nem meghazudtolva az első gyermekes anyukák kétségbeesését hazafelé menet esett le igazán hogy az én édes kicsi Mazsolám beteg. Hazaérve elolvastam az összes kapott gyógyszer útmutatóját majd kevertem, hígítottam, mértem, kiadagoltam hűtőbe tettem és elkezdtem gondosan ápolni az én szemem fényét.
Tegnap elfogyott az antibiotikum tehát elvileg túl vagyunk a dolgon. Az anyaradar is ilyesmit jelez: Mazsola pakol, mászik, iszik, ESZIK, dobálja a játékait és végre kiabál az ágyából az Ő kis babanyelvén hogy anya gyere már ide.
Záró gondolatként, szeretném Önöket meggyőzni, hogy ha az a kis hang a fejükben azt mondja, hogy valami nem stimmel, kérem ne gondolkozzanak azon hogy mit fognak szólni, mi anyukák vagyunk a legerősebbek az ilyen vélemények peregjenek le rólunk, ha mi akkor nyugszunk meg ha orvoshoz megyünk, akkor tegyük meg, persze ehhez, mint mindig, most is azt mondom figyeljük a gyerekünket mert Ő megmutatja mikor kell ezt megtenni!
Várom Önöket legközelebb is!
T.SZ.ZS.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése